06. fejezet

Harry szemszöge:

Enyhén elpirult, amikor szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira vágyódtam már utána, hogy az már beteges. 

Teljes a vágy. A lábait a csípőm köré rakta. A törölköző automatikusan a földön landolt. Oh istenem, a teste.. Tökéletes. Simogattam a mellét, vándoroltam a nyakán. Kissé talán ki is szívtam.

Egy nyögés hagyta el a száját.

Az ujjai keresték az utat a nadrágomhoz, és kicsatolta az övem. 

Wow, tudja, mit akar.

Hirtelen csengettek.

Gyorsan eltolt, és zaklatottan kutatott a törölköző után.

„Menj a nappaliba!” Súgta oda nekem.

Azt csináltam, amit parancsolt nekem.

„Hey Sara!” Hallottam Holly hangját.

„Hey, pont zuhanyozni akartál?” Kérdezte Sara.

„Igen, menj fel a szobámba, és amíg zuhanyozok, jelentkezz be a Facebookra a laptomonom. Így nem unatkozol addig.”

Csak a lépcső reccsenéseit hallottam. Pár perccel később Holly ismét velem volt.

„Sajnálom, jobb lenne, ha most elmennél.”

Nevettem egy kicsit, majd adtam a homlokára egy puszit.

Holly szemszöge:

MI VOLT EZ?!

Mi bajom van?!

Egyik pillanatban mindennél jobban utáltam, a másikban meg már vele akartam aludni.

A meleg víz utat tört magának lefelé.

Zuhanyozás után vidáman mentem be a szobámba, de Sara nem volt már ott. A laptomom az ágyon feküdt.

A fenébe, elfelejtettem kijelentkezni.

Sara elolvasta a beszélgetésemet Louissal.. Elővettem a telefonomat és írtam neki:

’Hey, mindent félre értesz. xx ’

’Nem, minden tökéletesen értek.’

Bassza meg.. mit fogok most csinálni..

Majd holnap elmagyarázom neki, ismer engem. Soha nem vennék el előle egy srácot sem. Talán el kellene neki mesélnem Mr. Stylest.

Kimerülten feküdtem be az ágyba, és 10 perc múlva már aludtam is.

Oh nem, megint elaludtam.

Szerencsére, ma csak 3 órám utána jön ez a hülye ünnepség, este 12-ig. Tulajdonképpen Saraval ünnepelni akartunk menni ma, de nem hiszem, hogy ez a terv élne még.

Kint sem várt rám.

Az iskoláig futottam, 10 percem volt óra kezdésig. Az első két órám német, ez a tanárnő nem olyan szigorú, mint más tanárok.

Amikor ki akartam nyitni az osztályterem ajtaját, meghallottam egy szemtelen nevetést mögöttem.

Mr. Styles.

„Üdvözlöm a kis mormotát.” Mondta és ismét nevetett.

„Nagyon vicces. Csak egyszerűen nem tudtam ma korán felkelni.”

„Nyugodtan használhatsz engem ürügyként.”

„Ach, Mr. Styles ez jól esett.”

Visszafordulás nélkül kinyitottam az ajtót. Mindenki rám bámult.

„Nagyon sajnálom, elaludtam.”

„Semmi baj, csak ülj le a helyedre.” Mondta Stevens tanárnő és rám mosolygott.

Leültem Sara mellé, de egyszerűen észre sem vett.

Fogtam egy papírt.

„Hallgass meg kérlek!” 

Idegesen hajtogatta ki a papírt, és várakozva nézett rám.

„Sara, ez nem olyan fontos, mint amilyennek látszik. Nem akarok tőle semmit, és biztos, hogy ő sem tőlem. Úgy gondolom, hogy egyszerűen csak rajtam keresztül akar közeledni hozzád.”

Óvatosan rám mosolygott.

„Sajnálom. Nem tudom, miért hittem mást.. Úgy gondolom a barátságunk természetesen sokkal fontosabb, mint valami srác, de azt hittem titkolsz előlem valamit.”

„Ezt akartam tegnap is elmagyarázni, csak nem volt rá esélyem.”

„Sajnálom Holly.

Tulajdonképpen a következő óránk tesi? Nem lesz olyan érdekes. Néha van velünk Mr. Styles.”

Amikor ki mondta a nevét, az alhasam összerándult.

Ez. A. Férfi. Hihetetlen.

„Jó kérdés. Nálam nincs felszerelés. Nálad?”

„Nincs.” – Összenevettünk.